„A tömeg a busz előtt, illetve mellette beözönlött a Sötétkapu alá az út két oldalán lévő járdán. Szemtanúk állítják, hogy a busz előtt haladt egy kerékpáros férfi nemzetiszínű zászlóval (őt a szemben lévő ablakból lőtték le). Az autóbusz vezetője kétszer is megállt. A bent ülők azonban követelni kezdték, hogy menjen tovább. Néhányan nyugtatgatták: nincs náluk fegyver, ők csak a 12 pontot akarják fölolvasni a kiskatonáknak. (A másik két busz a Sötétkapun kívül maradt.) Az autóbusz kissé ferdén megállt az alagút végénél. Ott egy harckocsi fogadta, balról pedig géppuska volt fölállítva. A busszal szemben félkör alakban géppisztolyos katonák álltak, a parancsnoksági épület első és második emeleti ablakainál pedig géppuskások és géppisztolyosok helyezkedtek tüzelőállásba. A buszsofőr így idézi fel az eseményeket: „Az alagútban csak néhány ember volt akkor. Nem állítottak meg bennünket. Ahogy közeledtünk az északi kijárathoz, messziről megláttam, hogy a szemközti épület oldalaiból géppisztolyok merednek ránk. Egy választás volt; hátramenetbe kapcsolva menekülni, de nem tudtam tolatni a tömeg miatt… Kétszer is géppisztolysorozatot kaptunk.” Majd a harckocsi tankágyúja is megszólalt. A tankágyú lövedéke az autóbusz hátsó részét leszakította, aminek következtében az oldalra dőlt. (A tankon nemzeti zászló volt!) A becsapódást túlélők ekkor menekülni kezdtek, de az ablakból géppuskával és géppisztolyokkal tovább tüzeltek utánuk. Pár másodperccel később a másik tankból a pilismaróti út felé lőttek. A lövedék eltalálta az ott lévő trafikos bódét, halálát okozva ezzel a teljesen ártatlan trafikos néninek is.
A Sötétkapuban történtek miatt a tömeg menekült. A tank azonban megindult a Sötétkapu elől elfutó tömeg után és géppisztollyal tüzeltek belőle a Sötétkapu melletti domboldal felé, a Szent Tamás-hegy felé. A szomorú történet délután 1 óra tájban fejeződött be.”
A film címe: A temetetlen halott
